Végre...

Végre elmentem egy kicsit levezetni a bennem felgyülemlett feszültséget...elmentem úszni...az úszás azt mondják magányos sport...vegülis az...megis jo lett volna he nem egyedül mentem volna...
Annyira,de annyira hiányzik...még azbúszás is rá emlékeztet...mert sokat voltunk együtt úszni...es jönnek elő az emlékek...a szép emlékek...es vegül kicsordulnak a könnyeim....és úgy átölelném hogy hosszú percekig el sem engedném...es mindössze annyit mondanék neki...jo hogy itt vagy...nagyon hiányoztál....